Ááá...:S

Hmm... Megint nem nagyon tudok írni semmi jóról... Vasárnap volt életem egyik legrosszabb napja... Legalábbis a vége. Nem részletezem a napot, aki ott volt, tudja mit csináltam, és mit nem... Szóval.. Nem vagyok büszke magamra. Szépen sikerült minden. Csak azt sajnálom, hogy ezzel elvesztettem valakit teljesen, aztán valakit félig, ami mostmár elfelejtődött és minden a régi... Najó, ez bonyolult volt..:S De az első nem jött helyre.:( Szépen, ügyesen tönkre vágtam 15 év barátságot.:'( Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok csinálni.. De összejött... Nem tudom leírni, milyen rossz érzés:S Aztán, akkor ott a Zoli... Vele is csináltam valamit, ami miatt megharagudott. Aznap éjjel úgytűnt, hogy tényleg vége midnennek.: Sosem voltam még így vele, hogy 2 napig állt volna az a helyzet, ami volt... Sosem féltem még annyira a következményektől... Akkor, azalatt a 3 nap alatt összedőlt bennem minden... Kiborultam, minden összejött... Elgondolkoztam mindenen, amit eddig csináltam, és rájöttem, hogy eddig mit csináltam rosszul. Volt, hogy előrébb helyeztem a barátságot a Zolinál... Ez nem mindig baj, de akkor tettem, amikor nem kellett volna. Úgy volt, hogy a vasárnap a miénk. Az egész nap... Erre nekem ki kellett találnom, hogy menjünk el a Tündiékkel sétálni.. Így kezdődött az egész. Ezzel már elrontottam mindent. A többi már csak hab volt a tortán...:/ Hétfő este azt hittem, hogy tényleg vége mindennek... Hiába beszéltem vele, csak azt hajtogatta, hogy péntek, péntek, péntek... Pénteken feljön és a szemembe mondja hogy vége...:( Mást sem láttam... meg hogy ennyi, nem tud megbocsátani...
Délelőtt beszéltem a Tündivel és elmondtam neki, hogy mi van... Meg hogy hogy érzem magam...Beszélt a Zolival... Utána láttam, hogy írt nekem a Zoli, hogy végig gondoltam a dolgokat, és túlságosan szeretlek ahhoz, hogy otthaggyalak...
Örültem neki, de valalahol úgy éreztem, hogy ez így nem jó... Miért a Tündinek kellett beszélni vele, hogy erre rájöjjön?
Keddden megbeszéltük a dolgokat, és azt mondta, hogy Péntekre megnyugodott volna, és ha feljött volna, csak annyit mondott volna, hogy ilyet többet ne csináljak és megölel... Csak azt akarta, hogy szenvedjek egy kicsit, de nem gondolta volna, hogy ennyire szenvedek így is...
Hát szenvedtem. Nem kicsit. Annyira, hogy még most is a fejem búbjáig vagyok mindennel..:S
De nem érdekes... Majd ahogy alakulnak a dolgok..
Nem tudom... Lehet igaza volt a Zolinak. Ha nem lesz vége, akkor sem lesz már olyan, mint az elején..:S

Megint elkezdődött valami

Újra itt... Megint csak régen jártam erre... Június 19.. :$:) Nos... Megismertem valakit, akinek bármit megadnék a világon:) Ennyit az előző nem tudom elfelejteni sztoriról. Csak az a baj, hogy megint ugyanabba a csapdába estem bele... --> Beleszerettem. Túl hamar... Attól félek, hogy úgy járok, mint legutóbb. Én azt nem akarom :'( Nem akarok még egy olyan csalódást... Azt is nagyon nehéz volt kiheverni, de ezt még nehezebb lenne, mert túl sok dolog köt minket össze.:S Szóval... Ez nem az a sablon szöveg, mint előzőleg... Ez most tényleg így van. Mi ketten olyanok vagyunk, mintha már régóta ismernénk egymást... Legalábbis részemről. Sajnos itt is vannak veszekedések. Emiatt félek annyira. Azt mondta, hogy nem fog elhagyni... De én akkor is félek. Félek mindentől...:( Annak sosincs jó vége, ha szeretek valakit. Márpedig tényleg szeretem... Féltem őt... Félek tőle... Áááá.. ez olyan bonyolult...:S:(

Vele olyan más... Amikor vele vagyok, úgy érzem, hogy tényleg szeret. Ez másnál még nem volt így. Valahogy máshogy ér hozzám, máshogy néz rám... Teljesen más vagyok mellette.

Ilyen még tényleg sosem volt velem... És nem akarom, hogy ennek valaha is vége legyen.. Pedig...Hát nem tudom.. :( mostanában furcsán viselkedik... Megbeszéljük a dolgokat, de nem úgy érzem, mintha ugyanúgy szeretne, mint az elején... Nagyon félek:S:'( Megint csalódni fogok, csak azért, mert szeretek valakit.... Áááá...:'( Pedig azt mondja nekem hogy szeret... Nem lenne képes elhagyni... De.. nem tudom. Tele vagyok kételyekkel.:(

Hát.. Majd meglátjuk mi lesz később..