
Mostanában megint felkavarodott minden. Egy félreértés miatt, ami csak szerintem félreértés, alig beszéltünk 2 napig... Aztán egy hatalmas kő esett le a szívemről, mikor kitárt karokkal várt az ajtóban... Olyan jó érzés volt akkor megölelni...



"Előbb arra tanított meg, hogy önmagamat szeressem, hogy aztán szeretni
tudjam őt. Ráébresztett, hogy a szívem elsősorban arra való, hogy engem (...),
nem pedig arra, hogy másokat szolgáljon. Azt mondta, hogy a múltam mindig
elkísér majd, de minél jobban megszabadítom magam a tényektől, és minél jobban
figyelek helyettük az érzésekre, annál jobban fogom érteni, hogy a jelen
pillanatában mindig van egy akkora üres tér, mint a sztyeppe, amelyet meg lehet
tölteni szeretettel és életkedvvel.""Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,Adni akkor is, ha mindentől
megfosztanak;Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;Kinyújtani a kezem még a
legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;Felszárítani a könnyeimet akkor is,
ha zokogok;És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem."Pauolo Coelho