Ahogy már egyszer írtam, furcsa dolgok az érzések... Most vagyok azon a ponton, ahol eddig még nem voltam. Nem tudom igazából, miért, csak azt tudom, hogy ez most nem negatívan definiálható. Ez most egy olyan pozitív érzés, ami teljesen megtölt, mikor Rá gondolok.
Az elmúlt időszakban egyre inkább azt érzem, hogy napról napra egyre jobban kötődöm hozzá. Azt olvastam, hogy a szerelem-érzet körülbelül 6-8 hónap után elmúlik. Én ezt 100%-ban megcáfolom. Nálam még csak most kezd erősödni... Érdekes... Valóban... De azzal sem lehet magyarázni, hogy mást érzek. Mert nem... Tudom mit érzek. Ez olyan, mint ami a 3. hónap környékén alakult ki, csak sokkal erősebb. Ugyanolyan, csak erősebb. Akárhányszor meglátom hevesebben ver a szívem. Amikor meglátom hogy bejelentkezik, görcsbe ugrik a gyomrom és izzadni kezd a tenyerem... Mint amikor az ember olyan szinten odáig van valakiért, hogy szinte megbolondul... Ez nagyjából olyan... Úgy érzem, hogy egy nagyon fontos szerepet tölt be az életemben...
Itt vagyok a hét közepén. Szerda van, és olyan, mintha legalább egy hónapja nem láttam volna... Annyira hiányzik, hogy azt nem tudom leírni... Amikor együtt vagyunk, mindig azt kívánom, hogy álljon meg az idő... Nem szeretnék mást, csak hogy ölelhessem egész nap... Csak hozzá akarok bújni, és el sem engedni...
Vannak problémáink, amit igyekszünk megoldani. Jelenleg van egy, ami mindkettőnket zavarja. Ezért Ő érzi rosszul magát, pedig tudom, hogy nem tehet róla... De igyekszik változtatni, és tenni érte, hogy ne úgy legyen, és ezt becsülöm is.
Az a baj, hogy ezt mind nem merem neki elmondani, mert nem tudom mit szólna hozzá, meg egyszerűen félek ilyen szinten megnyílni előtte... Nem szoktam ennyire kimutatni az érzéseimet, és talán tolakodásnak veszi, vagy túl nagy önbizalma lesz velem szemben...:D De kimutatom neki... Csak nem ennyire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése