Már több mint egy hete nem alszom rendesen... Kegyetlenül rosszul érzem magam minden egyes nap... Én ezt hosszú távon nem fogom bírni:'( Minden este sírva fekszem le és sírva kelek... Nem tudom elviselni ezt az érzést... 5 hónap nekem nagyon hosszú idő volt. Pont elég ahhoz, hogy ennyire megszeressem... Erre ennyi. Vége. Már nem lehet helyrehozni sem.
Nagynéném azt mondta, hogy próbáljam meg leadni a feszültséget, meg mindent, ami most bennem van... Menjek ki valahová és kiabáljam ki magamból, vagy hallgassan maxon a zenét és ordítsak vagy ilyesmi... Bár az utolsó nem fog menni, mert feljelentenek a szomszédok...
Én arra gondoltam, hogy inkább kiírom magamból...
Aztán csak lesz valahogy.
Emlékszem még, mikor először megláttalak,
Olyan szép volt minden, nem éreztem fájdalmat.
Úsztam a rószaszín felhőkben, nem érdekelt semmi,
Csak arra gondoltam, szeretnék örökké veled lenni.
Gyorsan repültek veled a pillanatok, a percek,
Melyeket napok, később hónapok követtek.
Most itt ülök egyedül, a fájdalom tépi lelkem,
Nem érdekel semmi, te voltál a mindenem.
Üres vagyok belül, elvittél magaddal mindent,
Nekem nem maradt semmi, ami összekötne minket.
Csak az emléked az, ami életben tart még engem,
Mert tudom, hogy ez örökké itt marad bennem.
Szólnék hozzád, de tudom, hogy nem hallasz,
Reménykedem abban, hogy az emlékeid közt tartasz.
Nagynéném azt mondta, hogy próbáljam meg leadni a feszültséget, meg mindent, ami most bennem van... Menjek ki valahová és kiabáljam ki magamból, vagy hallgassan maxon a zenét és ordítsak vagy ilyesmi... Bár az utolsó nem fog menni, mert feljelentenek a szomszédok...
Én arra gondoltam, hogy inkább kiírom magamból...
Aztán csak lesz valahogy.
Emlékszem még, mikor először megláttalak,
Olyan szép volt minden, nem éreztem fájdalmat.
Úsztam a rószaszín felhőkben, nem érdekelt semmi,
Csak arra gondoltam, szeretnék örökké veled lenni.
Gyorsan repültek veled a pillanatok, a percek,
Melyeket napok, később hónapok követtek.
Most itt ülök egyedül, a fájdalom tépi lelkem,
Nem érdekel semmi, te voltál a mindenem.
Üres vagyok belül, elvittél magaddal mindent,
Nekem nem maradt semmi, ami összekötne minket.
Csak az emléked az, ami életben tart még engem,
Mert tudom, hogy ez örökké itt marad bennem.
Szólnék hozzád, de tudom, hogy nem hallasz,
Reménykedem abban, hogy az emlékeid közt tartasz.
