Teddy and Kitty

"Remélem megtalálja az Ő maci lányát, és boldogok lesznek. Boldogabb mint velem... Azt kívánom, adjon meg neki mindent, amit én nem tudtam... Ez darabokra töri a szívem, de nem érdekel, ha ez jó neki... Mert szeretem..." mondta a cica, mielőtt meghalt...

Háh megint kezdtem beleélni magam... És Ő megint lerombolta az álmaimat. Persze, mit is vártam volna... Merthogy azt hitte, hogy anya egy éven belül biztosan megenyhül... Mondtam neki h nem biztos... Erre Ő: akkor felesleges szenvednünk... Elég egyenes a Szia? Ennek a kapcsolatnak Vége... Ez lebeg állandóan a szemem előtt... Másnap reggel felkeltem, és mosolyogtam, aztán eszembe jutott, hogy Szia... Egyből eltűnt az a mosoly az arcomról... Nem értek én már semmit... Úúúúúúúú... legszívesebben kirohannék a világból..:S

Na most még itt van az itthoni dolog... Kedden reggel hazajöttem koleszból, mert hétfő este belázasodtam... Reggel is hőemelkedésem volt szal muszáj volt hazajönnöm, pedig én rohadtul nem akartam..:S Már előre hallottam mi lesz a vége.. És hát nem csalódtam. Nade mindegy is... Holnap megyek vissza... Ez a lényeeeg.

Na pááá...

(Még egy sóhaj...)

Egyre nehezebb ez az egész... Itthon jelenleg minden rendben. Látszólag. Egyre jobban tudom leplezni, hogy legbelül majd meghalok... Egész jól csinálom, még nem tűnt fel senkinek.

Egyik nap beszéltem a Leilával. Elmondtam neki mindent, kettőnkkel kapcsolatban. Először azt mondta, hogy próbáljam meg túltenni magam rajta, meg hogy jobb lesz ha elfelejtem. Aztán még mondtam neki pár dolgot és azt mondta, tudod mit? Harcoljatok egymásért. Vicces, mert én is ezt szeretném. Csak abban nem vagyok biztos, hogy Ő is. Azt mondta, igen... De előtte is ezt mondta. Aztán másnap bejelentette, hogy mégsem. Igazából én az elején ellenálltam. Nem akartam, hogy megint fájjon... De melyik fáj jobban? az, hogy nem tudom mi van vele, és egész nap azon jár az agyam, hogy most éppen mit csinál, vagy az, hogy beszélek vele, de bennem van a tudat, hogy nem láthatom, nem ölelhetem meg. Pedig... Teljesen más volt, mint előtte... Tényleg látszott rajta, hogy másképp gondolkozik. Teljesen máshogy reagált a dolgokra, mint régen. Most először éreztem igazán, még csak szavakból is, hogy szeret. Ez egy kicsit erős, de így van. Olyan dolgokat mondott nekem, mint eddig még soha. Tényleg elhittem, hogy szeret... Aztán a végére megadtam magam... Nem tudtam színlelni, hogy nem érdekel... Vele szemben nem tudom elrejteni az érzéseimet. Pedig azon gondolkoztam, hogy nem hagyhatom, hogy megtudja, hogy még ugyanúgy szeretem. De amikor azt mondta, hogy amikor arra gondol, hogy együtt vagyok valakivel, vagy valaki mással... Akkor egy nagyon furcsa és rossz érzés fogja el. Szó szerint az mondta, hogy olyan, mintha sok apró tű szurkálná a szívét.

Lehet, hogy megint fájni fog. Lehet, hogy megint csak játszani akar velem, de nem érdekel. Megéri... Már csak a tudat is, hogy lehet, hogy felszínesen, de szeret. És ez elnyomja a kétkedést és minden ellenkező érzést... Csak remélem, hogy még lesz jövője...