"Remélem megtalálja az Ő maci lányát, és boldogok lesznek. Boldogabb mint velem... Azt kívánom, adjon meg neki mindent, amit én nem tudtam... Ez darabokra töri a szívem, de nem érdekel, ha ez jó neki... Mert szeretem..." mondta a cica, mielőtt meghalt...
Háh megint kezdtem beleélni magam... És Ő megint lerombolta az álmaimat. Persze, mit is vártam volna... Merthogy azt hitte, hogy anya egy éven belül biztosan megenyhül... Mondtam neki h nem biztos... Erre Ő: akkor felesleges szenvednünk... Elég egyenes a Szia? Ennek a kapcsolatnak Vége... Ez lebeg állandóan a szemem előtt... Másnap reggel felkeltem, és mosolyogtam, aztán eszembe jutott, hogy Szia... Egyből eltűnt az a mosoly az arcomról... Nem értek én már semmit... Úúúúúúúú... legszívesebben kirohannék a világból..:S
Na most még itt van az itthoni dolog... Kedden reggel hazajöttem koleszból, mert hétfő este belázasodtam... Reggel is hőemelkedésem volt szal muszáj volt hazajönnöm, pedig én rohadtul nem akartam..:S Már előre hallottam mi lesz a vége.. És hát nem csalódtam. Nade mindegy is... Holnap megyek vissza... Ez a lényeeeg.
Na pááá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése