Mostanában minden rendben... Persze, sok minden történt, mióta utoljára írtam ide. Restellem, de bevallom, mostanában kissé elhanyagoltam a blogomat... Nagyon koncentráltam a tanulásra... Bár ez sajnos a jegyeimen nem látszik meg.:( Valószínűleg elveszik a sziló-mentességem is... plusz 100%, hogy nem leszek 5ös félévkor... Ennek következtében nem kapom meg azt, amit szerettem volna...:S
Nem tudom mi van velem... Lehet megint az ami múltkor... A végén még nekem is dili bogyót kell szednem:D Mindenki megőrül körülöttem, vagy csak én látom így ^˛^, Na mindegy... Szóval nem tudom mi van velem.... Olyan, mintha itt belül hiányozna valami... De én sem tudom hogy mi... Olyan üres minden. Mintha valami hiányozna az életemből... Persze jó lenne tudni, hogy mi... Aki ezt olvassa biztos nem érti, hogy mi lehet a bajom..:D Csak az a baj, hogy akárkivel beszélek erről, nem érti senki... Igen, persze, értem én miről beszélsz, én is éreztem már így- mondják nekem. De engem nem vernek át..:D Látom a szemükben azt az értetlen csillogást...
Csak egy kicsit nehéz egy olyan terhet cipelni a válladon, amiről nem tudsz semmit, és esélyed sincs, hogy levedd onnan...
És hát... Van még valami... Amiről félek beszélni... Szinte senki sem tud róla, mert még nekem is fáj... És nem akarom, hogy kiderüljön, mert azzal másnak is fájdalmat okoznék..Mellesleg még én sem vagyok biztos benne... Csak.. olyan rossz..:'( Fáj amikor beszélnek róla, amikor látom... Mással... De nem értem miért... Elegem van... Mindegyik azt hiszi, hogy csakúgy játszhat a másik érzéseivel... Miért hitegetik a másikat? Miért kell olyan dolgokat mondani, amiket még ők maguk sem gondolnak komolyan, ezzel hiú reményeket keltve a másikban...?:'( Elegem van az összesből... Mind azt hiszi hogy bármit megtehetnek, arra nem gondolva, hogy valaki komolyan veszi a hazugságaikat...:(
Olyan jó lenne ha valaki megértené... De ha még én magam sem értem a saját érzéseimet, akkor mit várok...
Nem tudom mi van velem... Lehet megint az ami múltkor... A végén még nekem is dili bogyót kell szednem:D Mindenki megőrül körülöttem, vagy csak én látom így ^˛^, Na mindegy... Szóval nem tudom mi van velem.... Olyan, mintha itt belül hiányozna valami... De én sem tudom hogy mi... Olyan üres minden. Mintha valami hiányozna az életemből... Persze jó lenne tudni, hogy mi... Aki ezt olvassa biztos nem érti, hogy mi lehet a bajom..:D Csak az a baj, hogy akárkivel beszélek erről, nem érti senki... Igen, persze, értem én miről beszélsz, én is éreztem már így- mondják nekem. De engem nem vernek át..:D Látom a szemükben azt az értetlen csillogást...
Csak egy kicsit nehéz egy olyan terhet cipelni a válladon, amiről nem tudsz semmit, és esélyed sincs, hogy levedd onnan...
És hát... Van még valami... Amiről félek beszélni... Szinte senki sem tud róla, mert még nekem is fáj... És nem akarom, hogy kiderüljön, mert azzal másnak is fájdalmat okoznék..Mellesleg még én sem vagyok biztos benne... Csak.. olyan rossz..:'( Fáj amikor beszélnek róla, amikor látom... Mással... De nem értem miért... Elegem van... Mindegyik azt hiszi, hogy csakúgy játszhat a másik érzéseivel... Miért hitegetik a másikat? Miért kell olyan dolgokat mondani, amiket még ők maguk sem gondolnak komolyan, ezzel hiú reményeket keltve a másikban...?:'( Elegem van az összesből... Mind azt hiszi hogy bármit megtehetnek, arra nem gondolva, hogy valaki komolyan veszi a hazugságaikat...:(
Olyan jó lenne ha valaki megértené... De ha még én magam sem értem a saját érzéseimet, akkor mit várok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése