(sóhaj)....

Szörnyű... Kibírhatatlan... Kb így tudom jellemezni azt, amit most érzek... Tegnap is, meg ma is csak körülötte forogtak a gondolataim.... El akarom felejteni. Rájöttem regneteg dologra, köztük arra is, hogy egész idő alatt átvert, hazudott, becsapott... Nem tudom, hogy miért csak most jöttem rá, valószínűleg "elvakított a szerelem"... Ez a legvalószínűbb...

Először is onnan jöttem rá, hogy nem is szeretett annyira, amenniyre ő azt elmondta, hogy egyszer mondta nekem, hogy amikor megcsalta a volt barátnője, 4 napig sírt és nem beszélt senkivel... Italba fojtotta a bánatát, meg ehhez hasonlók. Ez eddig oké, DE... Nekem azt mondta, hogy engem jobban megszeretett azalatt az X hónap alat, mint a volt barátnőjét 4 év alatt... Akkor most sírt négy napig? Italba fojtotta a bánatát? Nem hiszem.... Innen kezdett világossá válni a történet... A másik a burgis sztori volt... Nem a lány mászott rá, nem a lány akarta megcsókolni, hanem fordítva... Nekem meg már úgy állította be a dolgokat, hogy a csaj akarta megcsókolni. És én elhittem neki... Amikor annyiszor mesélte, hogy így másztak rá a csajok, meg úgy kikezdtek vele, akkor sem ő kezdeményezett.... Én ezt is elhittem neki. Amikor a gösseres dolog volt, hogy neki mondtak valamit, hülyének nézett, és hazudott... Elhittem neki.... Utána, amikor megkérdeztem, hogy tényleg úgy volt-e, ahogy ő elmondta, a szemembe hazudott. Én elhittem neki. Annyi midnennek bedőltem vele kapcsolatban, csak azt nem értem, hogy miért tervezett velem már előre, miért hitegetett annyira, hogy márpedig ő szeret...? Miért beszélt anyával? Miért sírt előttem, és mondta azt, hogy szeret....? Ha ez mind igaz volt, miért lett így...? És ha hazudott, miért tette...? Annyi mindent nem értek... Legszívesebben kitörölném őt az emlékezetemből... Mintha sosem találkoztunk volna... De nem tehetem...

A legrosszab, hogy még a sok hazugság és átverések ellenére is ugyanúgy szeretem... Ami még fáj, az a tegnapi álmom... Azt álmodtam, hogy valahova mentem, és őt is elhívtam... Egy ünnepség volt... Ott volt Ő, és még valaki... A barátnője... Félrehívtam, hogy beszéljek vele, és azt mondta, hogy nagyon szereti a barátnőjét, jobban, mint ahogyan engem szeretett valaha... Én sírva fakadtam... Ezután azt álmodtam, itthon voltam, és nem valaki, nem emlékszem rá, pedig láttam az arcát... de van egy sejtésem..., egy késsel hasba szúrt. Az volt az érdekes, hogy nem védekeztem, mintha akartam volna, hogy meghaljak... Az utolsó része az álmomnak a Balatonban volt... Kb mellkasig ért a víz, anyáékkal voltam ott... Leért a lábam, de úgy éreztem, hogy megfulladok... Ahogy fulldokoltam felriadtam, és nem kaptam levegőt... Nagyon rossz volt...

Ez a barátnős jelenet jár egész nap a fejemben, és legszívesebben valóra váltanám az álmom másik részét... Úgy érzem, hogy nincs értelme élnem..:( Az ilyen álmaim mindig valóra válnak... Nem bírnám ki, ha mással látnám... Maga a tudat is az őrületbe kerget...:'(

Nem fogom ezt hosszú távon bírni... Emlékszem, amikor azt modnta, hogy: "Csak egy évig lesz rossz... Nem fogod értelmét látni az életnek... Nem fog érdekelni senki, aztán jön valaki, olyan, mint te, és egy új élet kezdődik el... Elfelejted, hogy valaha volt valaki előtte."