Nincs kivétel

Furcsa dolgok az érzések. Egyszer felemelnek, aztán letaszítanak a legmélyebb gödrökbe. Mégis újra és újra kimászunk, hogy aztán felemelkedhessünk. De minden egyes felemelkedéssel egyre nagyobb az esélye annak, hogy nagyobbat zuhansz vissza. De megkockáztatod a lehetőséget, mert ott egy apró fény, ami azt sugallja, hogy talán ottmaradsz fent, és nincs az az ördögi erő, ami téged onnan leránthat. Az eszed mégis visszahúz, mert ott van a háttérben az a hatalmas sötétség, ami az igazságot takarja... Hogy igen is vissza zuhansz. Akárhogyan is kapálózol. Vissza zuhansz. Mert ennek így kell lennie. Meg kell tanulni fent maradni, élvezni minden percét. Mert aztán újra jön a mélység. A végén pedig már fel sem vágysz. Csak ülsz a sötétben, és beletemetkezel a fent töltött idők melengető emlékeibe. Azután egyre csak azt várod, mikor lesz már vége. Mikor kerülhetsz fel már örökre, amikor már biztosan nem zuhansz vissza, mert bezárul mögötted az a kapu, amit már ezerszer meg ezerszer megjártál. Ami elválaszt a világosságtól... Furcsa dolgok az érzések... Egyszer felemelnek, aztán letaszítanak... Senkivel sem kivételeznek...