Húúú.. hol is kezdjem.. Tegnap nekiálltunk kipakolni a pincét. Az egy önálló történet.:D
Szóval.. Nagy nehezen nekiálltunk. Anyával lementünk délután 4kor. Körübelül fél órán keresztül néztük a nagy "szemét" kupacot, és egymásra néztünk.. Nagy sóhaj... meg minden...:D Aztán nekiálltunk. Mondta anya, hogy szóljak a amrtinnak, hogy segítsen. Persze Ő élvezte a szabadságot az udvaron a többi átok rossz gyerekkel, köztük a szomszéd kissráccal meg a két lánnya. - Senki ne gondoljon kamaszokra.. Itt 9-11 éves ördögökről van szó. Na szóval, felmentem a pincéből, közben tesóm már jött lefele. Mondtam hogy jöjjön segíteni, erre a Roli megszólal, hogy énis segítek, után a Kiki, hogy énis, aztán a két lány. Szépen kórusban csengett az a bűvös mondat.:D Oooolyan jó érzés volt... Majdnem meg is hatódtam. Nem kellett egyedül cipekednem a kukáig, meg még oda-vissza 25-ször..:D
Persze minden csoda 10 percig tart.. Amilyen szépen kórusban mondták, hogy én is, olyan gyönyörűen, egybecsengően hallottam azt a kijelentést, hogy én elfáradtaaam... És amilyen gyorsan ott voltak, olyan gyorsan el is tűntek... De szerencsére sok kéz sokra megy, úgyhogy már nem volt vissza sok..:D
Azzal is végeztünk. Ma egész nap -De szó szerint-, pakoltunk egyik szobából a másikba. Kicsit elfáradtam. Legalább jól alszok ma éjjel.:D Nem úgy mint tegnap... Ááá.. még fél 4kor is a telómat hallgattam..:D Megint rakhatom fel töltőre ...-.- Na mindegy... Most még várok egy kicsit aztán lépek. Remélem sikerül aludni ... Még ma.:D
Haaali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése