"Ha nincsen akarat az értelem is kevés, ha nincs kitartás semmit nem ér az egész."

Oldalak

2010. augusztus 28., szombat

Mit csináljak?:'(

Megint...:( Szar volt az egész nap úgy ahogy volt:'( Erre tessék. Még egy lapáttal rátettek. Drága Láng Péter sem tud a saját dolgával foglalkozni. Mindenáron el kell rontania más boldogságát a hülyeségével..:'( Csak azt nem értem, hogy miért? Miért kellett hazudoznia? Miért pont engem akar tönkre tenni? Azért, mert engem nem kapott meg? Nem hiszem el..:'( Zoli is neki hisz... Legalábbis úgy vettem ki a szavaiból. Mert Ő nem tudja, mit higgyen. Hát könyörgöm. Annak hisz, aki hazudik, mint a vízfolyás, vagy annak, aki gyűlöl hazudozni? Azt mondta, hogy most akkor én nézem hülyének, vagy a Peti. Na vajon, akkor ki?
Ezt nem értem... Neki van elege, meg neki sok... Meg hogy ő már kétszer sírt miattam. Hát... Én nem 2szer sírtam miatta. Minimum 5ször... Ezt utálom... Ha én elmondom mi a baj vele, a végén mindig úgy jön ki, hgy én vagyok a szemét. Azt sem értettem, hogy miért kellett ezt csinálnia.. Azt mondta, hogy vége. Neki elege van. Sok volt neki... Nekem is.:'( Rengeteg dolog szarul esett már tőle. De én mégsem mondtam azt, hogy vége mert elegem van.:'( Pedig hányszor éreztem úgy, hogy már nincs értelme. De mindig végig gondoltam... Ott volt az a Gösser-es eset is... Akkor valami teljesen össze omlott bennem... Nem tudom mi... De nem akartam hogy vége legyen...:'( eszem ágában sem volt... Mert tudtam, hogy mi hogy történt... És tessék.. Mégis úgy jöttem ki a dologból, hogy én vagyok a hibás. Én vagyok az elrontója mindennek... Akkor? Kinek van elege? Neki mindenki hazudozik rólam, mert bántja őket az, ha valaki össze tud jönni velem, Ő meg elhiszi aztán rajtam veri le, mintha minden hülyeség igaz lenne, amit mondanak neki. Én meg csak hallgatok, mert egyszerűen nem tudok mit mondani... Akármit mondanék, úgyis rossz lenne, és megint én lennék a szemét, én lennék a hibás mindenért... Nekem ez volt sok... és még rengeteg dolog. De nem érdekel, mert szeretem... Sosem lennék képes haragból ezt modnani neki, amit ő nekem... És én nem vagyok őszinte? Soha életemben nem szerettem hazudni. Egyenesen gyűlölök. Más embert hülyére venni a legundorítóbb dolog a világon. Erre... Én nem vagyok őszinte.. Hát presze.. mindig az kapja a legtöbbet, aki soha senkit nem bántott... Annyira elegem van, hogy mindig én húzom a rövidebbet..:'( mindig én vagyok a rossz...
És még ő mondta, hogy rengeteg dolgon keresztül kell még mennünk. És ha azokon túljutunk, akkor minden rendben lesz. Most nem én adtam fel. Pedig annyira elegem volt... Amikor megkérdeztem, hogy szeret-e, azt mondta, hogy szeretett... Esküszöm ez jobban fájt, mint amikor a szemembe mondta, hogy vége... Mintha egy kést döftek volna a szívembe... Lezsibbadt midnenem... Forgott velem a világ... Amikor azt modnta, hogy vége... Végig a szemembe nézett... VAlahogy arra sem volt erőm, hogy sírjak..:'( pedig már úgy remegtem, hogy az már fájt.. minden arcizmom remegett össze-vissza... Rángatott az ideg... minden bajom volt... Az járt a fejemben végig, hogy ha most elveszítem.. Akkor nekem végem... Fojtogatott a sírás, de valahogy nem tudtam sírni.. Csak amikor már idefent voltam... De már a lépcsőfordulóban szédültem ... Áááá..:'( Nem bírom..:'(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése