No hope...

Hát... Most vannak változások... Csak más nincs.:(


Tegnap beszéltem a Zolival... Meg kedden is. Olyan jó volt vele beszélni... Teljesen olyan dolgokról beszéltünk, mint amilyenekről a barátok szoktak. Nem is beszéltünk szinte a kapcsolatunkról... Egy ideig... De akkor is rendesen beszéltünk. Csak aztán előtte beszéltem anyával. Hiába jó érzés a Zolival beszélni, másrészt rossz is, mert tudom, hogy anya nem szeretné...:( Én nem akarom őt becsapni... De nem bírom a Zoli nélkül...:'( Nem bírom, hogy ne halljam a hangját... Ha nem is láthatom, de legalább a hangját szeretném hallani... A legrosszabb így is az, hogy nem érdekel, mit csinált, mert lehet, hogy én vagyok a naiv, sőt... De nem tudok rá haragudni, mert nagyon szeretem..:( Tudom mit csinált és én is tisztában vagyok vele... De nem vagyok képes elfelejteni még ennek ellenére sem..:'( Túlságosan szeretem, és lehet, hogy ez szar szöveg, de tényleg megpróbáltam elterelni róla a figyelmem, de nem ment... Lehet, hogy kevés idő, nem hiszem, hogy bármikor is jobb lenne... Hiába mondják nekem anyáék... Merthogy ők is voltak ilyen helyzetben, meg ilyenek.... Lehet, hogy voltak ilyen helyzetben, de attól még nem fogok kiszeretni belőle...Nem akarom anyáékat sem megbántani, nem akarok lázadni, de Őt sem akarom elveszíteni..:'( Nem akarom... Szeretem....:'( Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, bárcsak mindent elölről kezdhetnénk... Annyira más lenne minden. Ezt tudja Ő is meg én is... Mindketten máshogy állnánk a dolgokhoz, ha újra együtt lehetnénk... Anyáék azt hiszik, hogy nem ismerem... Pedig de... Tudom, hogy mikor mit miért tesz, de ezt ők nem hiszik el... Nem is várom, hogy megértsék, mert tudom, hogy milyen véleménnyel voltak róla, már mielőtt össze jöttünk volna.... Ha nekem nem szimpatikus valaki, akkor a legkisebb hibájával is egy apa gyilkossá válna a szememben...

Ahogy végig olvastam, amit eddig írtam, rájöttem valamire... Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de teljesen máshogy viselkedünk egymással mostanában. Mindketten jobban odafigyelünk a másikra. Már Ő is gondolkozik, mielőtt beszél, meg nem kapja fel hamar a vizet, ha valami miatt szar kedve van, inkáb megmondja, és beszélünk később. Teljesen megértjük egymást... Vagyis így volt... Csak az a baj, hogy anyáék ezt nem látják.. Legalábbis nem így látják... Annyira szeretném, ha megpróbálnák az én szemszögemből nézni a dolgokat...:'(

Néha, amikor elgondolkozom a dolgokon, egyre inkább úgy látom, hogy most jövünk rá mind a ketten, hogy mi történt igazából... Neki is rengeteg dolgok kell kifizetnie, csinálja magának a problémát, de az a baj, hogy még csak most jött rá... Én is most jövök rá, mit kellett volna máshogy csinálnom, mert minden, ami ennek a dolognak a következménye lett, a saját gyengeségem miatt van.. Ha nem lettem volna olyan, amilyen, a bolhából elefántot csináló, akkor annyi minden nem így történt volna...:( Persze, itt nagyobb részben nem én vagyok a hibás, ezt mindketten tudjuk... De... :'(:'(


Bárcsak Újra kezdetném vele...:'(