Félek... Kegyetlenül... Hogy örökre elveszítem... Pedig nem áll messze...:'( Fogalmam sincs mit kellene csinálnom, hogy anyáék engedjenek... Beteartom amit kérnek. Oké. Megváltozom. Oké. De nem felejtem el...:'( Minden éjjel Ő jár a fejembe, és a sírás fojtogat... Sokszor van már úgy, hogy nem bírom, és el kell vonulnom egy kicsit, egyedül lenni... Csak az a baj, hogy egyre többször van erre szükségem.. És nem tudom, hogy ennek meddig kell még mennie.... Ha egyet kívánhatnék az Ő lenne... Nagyon fáj ez az egész.. Azt mondta anya, hogy most igyuk a levét annak, amit csináltunk... Mondtam neki, hogy már isszuk egy ideje elég rendesen... De még meddig..?:'( Soha nem képzeltem volna, hogy egyszer velem is történhet ilyen... És lehet,. hogy hülyén hangzik, és idiótának tűnök, de én tényleg nem élném túl, ha el kellene engednem... Végleg... Nem tudom miért, fogalmam sincs, hogy miért ragaszkodom hozzá ennyire... Nem azért, mert Ő volt az első... Ennek ehhez semmi köze.. Egyszerűen csak azért, mert benne megvan minden, amit szeretnék... Kívülről anyáék ezt nem látják.. Csak a rosszat... Persze... De.. Ááááá.. Nem tudom..:'( Bárcsak már ott tarthatnánk... Át szeretném ölelni... Magamhoz szorítani...:'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése