Vége.. Megint vége.:'( Katasztrófa volt a hétvége, erre még ez is... Esküszöm hiányoznak azok az idők, amikor maximum 2 napig voltam depis, mert nem állt szóba velem...:(
Most egy félreértés történt.. De anya szerint ez nem csak amiatt volt.. Szóval megint el lettem tiltva tőle.. Az fáj a legjobban, hogy előtte szakítani akart velem, és a levelében azt írta, hogy egy életre búcsúzik.. Még csak az sem volt levehető belőle, hogy valaha vissza akar kapni..:(annyi minden megfordult a fejemben.. Hogy nem is szeretett, mert mindig szakítani akart... Amikor anya felhívta és elmondta neki, hogy ne keressen, szerintem meg sem próbált ellenkezni. Ha annyira szeretne, mint ahogy azt mondta mindig, akkor tenne azért, hogy ez ne így alakuljon.. Tudta nagyon jól, hogy ez az utolsó esélyünk.. És ezt is elrontotta.. Mert neki fontosabb volt az, hogy igyon, mint én.. Meg az, hogy én hogy érzem magam emiatt..:'( Amikor odaállított papámékhoz totál részegen, bennem egy világ tört össze... Hogy lehet erre képes?:( Hogy teheti ezt velem? Meg amiket mondott utána... Sosem hittem volna, hogy egyszer azokat a szavakat hallom a szájából..:( Azóta az a nap meg az egész jelenet zajlik a fejemben... Én nagyon szeretem és nem akartam elveszíteni, de egyre inkább úgy tűnt már, hogy Ő nem akarja ezt az egészet, és olyan könnyen ellökött magától..:( És ezek után még azt kérte tőlem, hogy legyek erős, lépjek túl, vigyázzak magamra.. Meg a szöveg, hogy találok jobbat.. Istenem, ha tényleg úgy szeretett, akkor képes lett volna csak egy kicsit, fokozatosan tenni azért, hogy ne ez legyen..:'( De úgy néz ki, hogy nem érdekelte...
Azóta akárhányszor eszembe jut, elkap a síró görcs... Rengeteget jelentett és jelent nekem még mindig, és akárhova nézek, csak Ő jut eszembe..:'( Nem tudok magammal mit kezdeni, nem tudok lekötni a gondolataimat.. Egyszerűen megbolondulok... Utálom, hogy nem tudom mit csinál, mi van vele, hol van... Áááá..:'( Annyira nehéz.. Mosolyt színlelni mindenki előtt... Bárgyú vigyorral mondani, hogy igen jól vagy, mikor legszívesebben kifutnék a világból.. Hozzá... Én ezt nem bírom..:'( Itt van 19-e... Ma lettünk volna 13 hónaposak.. vártam ezt a napot, meg akartam volna lepni valamivel hétvégén... De már azt is dobhatom ki a kukába.. Elviselhetetlen érzés, hogy ennyit jelentett neki 1év... Ilyen könnyen feladni mindent..:'( Anyáéknak is azt mondta, hogy nem akar ebben a kapcsolatban élni..
Hát ez van, ha beleszeretek valakibe.. És esküszöm nem lesz több ilyen.. Soha senkit nem fogok közel engedni magamhoz... Hogy aztán az is megjátssza magát, aztán annyit mondjon, hogy hello, nekem ez nem megy..Megint..:'(
Most egy félreértés történt.. De anya szerint ez nem csak amiatt volt.. Szóval megint el lettem tiltva tőle.. Az fáj a legjobban, hogy előtte szakítani akart velem, és a levelében azt írta, hogy egy életre búcsúzik.. Még csak az sem volt levehető belőle, hogy valaha vissza akar kapni..:(annyi minden megfordult a fejemben.. Hogy nem is szeretett, mert mindig szakítani akart... Amikor anya felhívta és elmondta neki, hogy ne keressen, szerintem meg sem próbált ellenkezni. Ha annyira szeretne, mint ahogy azt mondta mindig, akkor tenne azért, hogy ez ne így alakuljon.. Tudta nagyon jól, hogy ez az utolsó esélyünk.. És ezt is elrontotta.. Mert neki fontosabb volt az, hogy igyon, mint én.. Meg az, hogy én hogy érzem magam emiatt..:'( Amikor odaállított papámékhoz totál részegen, bennem egy világ tört össze... Hogy lehet erre képes?:( Hogy teheti ezt velem? Meg amiket mondott utána... Sosem hittem volna, hogy egyszer azokat a szavakat hallom a szájából..:( Azóta az a nap meg az egész jelenet zajlik a fejemben... Én nagyon szeretem és nem akartam elveszíteni, de egyre inkább úgy tűnt már, hogy Ő nem akarja ezt az egészet, és olyan könnyen ellökött magától..:( És ezek után még azt kérte tőlem, hogy legyek erős, lépjek túl, vigyázzak magamra.. Meg a szöveg, hogy találok jobbat.. Istenem, ha tényleg úgy szeretett, akkor képes lett volna csak egy kicsit, fokozatosan tenni azért, hogy ne ez legyen..:'( De úgy néz ki, hogy nem érdekelte...
Azóta akárhányszor eszembe jut, elkap a síró görcs... Rengeteget jelentett és jelent nekem még mindig, és akárhova nézek, csak Ő jut eszembe..:'( Nem tudok magammal mit kezdeni, nem tudok lekötni a gondolataimat.. Egyszerűen megbolondulok... Utálom, hogy nem tudom mit csinál, mi van vele, hol van... Áááá..:'( Annyira nehéz.. Mosolyt színlelni mindenki előtt... Bárgyú vigyorral mondani, hogy igen jól vagy, mikor legszívesebben kifutnék a világból.. Hozzá... Én ezt nem bírom..:'( Itt van 19-e... Ma lettünk volna 13 hónaposak.. vártam ezt a napot, meg akartam volna lepni valamivel hétvégén... De már azt is dobhatom ki a kukába.. Elviselhetetlen érzés, hogy ennyit jelentett neki 1év... Ilyen könnyen feladni mindent..:'( Anyáéknak is azt mondta, hogy nem akar ebben a kapcsolatban élni..
Hát ez van, ha beleszeretek valakibe.. És esküszöm nem lesz több ilyen.. Soha senkit nem fogok közel engedni magamhoz... Hogy aztán az is megjátssza magát, aztán annyit mondjon, hogy hello, nekem ez nem megy..Megint..:'(
Zord békülést hoz e mogorva reggel,Fejét a nap se dugja ki
nekünk.Ezt megvitatjuk még a többiekkel,Aztán kegyelmezünk és büntetünk:Mert még
regékbe sincsen arra szó,Mit szenvedett Júlia s Romeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése